A K A K U K.
Széles mezöben tölgyfa áll,
Kakuk a tölgyre száll;
hogy nincs mindég tavasz,
panaszkodik, kukucskál.
Mikép érnék meg a vetés,
ha volna csak tavasz mindég?
az alma hogy pirulna meg,
ha a nyár soh' el nem múlnék?
hogy fagyna a kalász, ha tél
nem jönne el az ösz után?
ha mindig volna egyedül,
beh! szomorkodnék a leány!
Knihovna České společnosti rukopisné [sign. 417]